Sok cikk és hasonló bejegyzés látott már napvilágot ebben a témában, én mégis megkísérlem leírni, amit szeretnék, csak a saját nézőpontom és tapasztalataim alapján. A teljesség igénye nélkül.
Éltem nyomorban, bántalmazó kapcsolatban, félelemben. Éltem látszólag boldog életet, melyben elnyomtam Önmagam, vagy más nyomott el engem. Éltem állandó hazugságban és éltem a lelkemet lehúzó súlyos bűntudattal. Szégyenkeztem a múltam és a döntéseim miatt és éltem megbocsájtásra képtelenül. Ezek mind-mind olyan helyzetek, melyben nem igazán lehetséges az, hogy az ember mindig azt tegye, vagy mondja, amit szeretne, sőt, sokszor pont az ellenkezője…. szükséges megtennie olyat, amit nem szeretne, és nem mondhatja ki azt, amit valóban érez. Ezekben az időszakokban az elfolytott érzelmek miatt rendszerint megjelent az életemben valami látható vagy érezhető jele annak, hogy az elfolytás megbetegít. Fájdalmak, főleg fog és fejfájás. Ciszták, légúti betegségek, pánikrohamok.
A nyomor, melyet életem során sokszor, sokféleképpen tapasztaltam meg.(Pl.: négyen éltünk egy szoba-konyhás házban, víz, villany és fürdő nélkül kamaszkoromig.) Kezdetben emiatt a szégyenkezés rögződött be igazán, főleg az iskolai évek alatt, melyet egy poggyászként egész életemben cipelek, és ahogy haladnak az évek, egyre több szégyelnivalót pakolok bele magamnak, mígnem eljön a pillanat és rádöbbenek, hogy összeroppanok a súlya alatt. Előkerülnek mindenféle testi betegségek és működési zavarok az élet minden területén. A szégyen és az önbizalomhiány sajnos kéz a kézben járnak. ( Nem segít sokat a helyzeten, ha mindezekkel felpakolva találsz egy olyan társat is magadnak, aki rendszerint megaláz és kihasználja a helyzeted.) Én ebben is sikereskedtem. Sok évet éltem egy olyan kapcsolatban, ahol minden szépnek látszott kívülről, de belülről rohadt. Hazugságok, bántalmazások, megcsalások és rengeteg félelem. Évekig éltem az életem az áldozat szerepébe bújva. A kötelességtudatból és rákényszerítésből adódó szexuális élet például mindenféle nőgyógyászati problémát okozott, a döntésképtelenségem pedig folyamatos fog és íny gyulladásokat és fájdalmakat. A félelem gyomorpanaszokat és az erőszak depressziót. Ezek után ahogy teltek az évek úgy formálódtam én is. Tévhitekkel teli sérült személyiségemmel és azzal a képzettel,(melyet évekig sulykoltak belém) hogy önállóan nem vagyok képes élni, betegesen ragaszkodni kezdtem mindenkihez, aki csak egy kis szeretetet is nyújtott. Kapcsolatból kapcsolatba menekültem, majd inkább a drogokba. Függőségekkel próbáltam elnyomni magamban mindent, amivel nem szerettem volna szembesülni. Pakolgattam bele sorra a szégyelnivalóimat, a hazugságokat és a bűntudatot a kis poggyászomba és próbáltam a víz felett maradni. Rengeteg olyan dolog van az életemben, melyekre nem vagyok büszke, emellett sok olyan eseményen rágódom, hogy ” Mi lett volna ha????” másképp döntök, vagy valamit másképp csinálok. Ezek a gondolatok is megbetegítik az embert. Marcangol a bűntudat a szüleim halála miatt, vagy éppen mindazok miatt, akiket elvesztettem, vagy más miatt ,amit meg kellene bocsájtanom magamnak és mindenki másnak.
Most, hogy sikeresen végigvettem azokat a dolgokat, melyek az elfolytott érzelmek és barátai segítségével kísértek(kísérnek) engem utamon, szeretném megkísérelni leírni azt is, amit tanultam(tanulok) ezekből. Elsősorban azt, hogy minden, ami történt velem azzá tett, aki most vagyok. 🙂 Emellet azt, hogy mindazok, akik bántottak csak emberek és követhetnek el hibákat. Ahogyan Én is csak egy ember vagyok. Remélem megbocsátanak nekem, ahogyan Én is ezt teszem. Beláttam azokat a hibáimat, melyek elősegítették, hogy ezeket az élethelyzeteket megtapasztaljam. Már nem bújok az áldozat szerepébe és próbálom vállalni a felelősséget az életemért. Sok olyan esemény zajlott le az életemben, amely így évek távlatából visszanézve rávilágít azokra a tulajdonságaimra, vagy cselekedeteimre, melyek (Ha tetszik, ha nem) generálták a problémáimat. A szégyen és az önbizalomhiány még most is néha előbukkannak az életemben, de már csak arra használom őket, hogy emlékezzek és átadjam Istennek őket. Apropó! Ha már az Öregnél tartunk 🙂 Szerencsémre a sok huzavona-hercehurca után, melyeket átéltem, rátaláltam Istenre , aki hatalmas segítség az önbizalomhiány és a szégyen gyógyításában. Ahogyan minden másban is. Egyszer csak úgy olvassuk végig a Miatyánkot, benne van minden, ami az élethez kell.
Nem mondhatom el azt, hogy biztos gyógymódot tudok az érzelmek elfolytása, a hazugságok(önmagunknak is) és a tévhitek ellen, ugyanis ezekre mi magunk vagyunk az orvosság. Csak azt tudom, hogy a megbocsájtás szorosan összefügg vele. Bárhol és bármikor meg tudjuk tenni bárkivel. Nem számít éppen milyen élethelyzetben vagyunk. Amikor már látható és érezhető jelei vannak az elfolytásnak, még akkor sem késő elkezdeni. Sokszor fájdalmas újra végiggondolni a múlt dolgait, de használjuk fel arra, hogy a szereplőket szabadítsuk fel, a megbocsájtás ereje által. Azonban ahogyan az események is folyamatosan történtek (történnek), úgy nekünk is folyamatosan szükséges a megbocsájtás érzését életre hívni.
A tévhitek legyőzésére segítségül: https://anzo.cafeblog.hu/2017/10/25/az-igazsagot-mondd-magadnak/
Köszönöm, hogy elolvastad.
Áldott napot.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: