1.0AnZohttps://anzo.cafeblog.huMüller Annahttps://anzo.cafeblog.hu/author/muller_anna/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-248" src="https://anzo.cafeblog.hu/files/2019/07/suffering2-300x158.jpg" alt="" width="300" height="158" /></p> <p>A mai bejegyzést egy verssel kezdem, melyben megpróbálom leírni, hogy mit is gondolok a szükséges szenvedésről.</p> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Szükséges szenvedés</span></em></h6> <h6 align="center"> </h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Az élet első felében szükséges a vétek,</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Mert ennek hatására ébred fel a Lélek.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Át kell, hogy éljünk rengeteg szenvedést.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Sok hibát, csalódást és megvetést.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 12.0pt 14.2pt" align="center"> </h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Mert míg életünknek nem része a hiány.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Soha nem tudjuk meg mi a jó irány.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Hisz csak akkor tárul fel lelkünk igazi arca,</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Mikor szerető szívvel indulunk a harcba.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 12.0pt 14.2pt" align="center"> </h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">El kell, hogy kövessük életünk hibáit.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Hogy élvezni tudjuk, ha a lelkünk irányít.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">S mikor az élet a legmélyebbre taszít.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Akkor ébred fel bennünk az igaz hit.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 12.0pt 14.2pt" align="center"> </h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Nem kell hozzá sem templom, sem vallás.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Csak egy mélyről jövő, tiszta belső hallás.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">S mikor elkezdődik életed második fele.</span></em></h6> <h6 style="text-align: center;text-indent: 14.2pt;margin: 5.65pt 14.2pt 5.65pt 14.2pt" align="center"><em><span style="font-size: 13.0pt;font-family: 'Arial Black',sans-serif">Csodákkal és sok szeretettel lesz majd tele.</span></em></h6> <p align="center"> </p> <p style="text-align: left" align="center">   Tapasztalataim és tanulmányaim során azt vettem észre, hogy valóban szükséges az embernek valamilyen módon szenvednie ahhoz, hogy változtatni akarjon az életén. Van, hogy a saját döntésünk kényszerít a változásra , de sokszor inkább valami külső erő, vagy tragédia indítja el. Legyen az egy szerelem, egy haláleset, egy baleset vagy egy betegség. Kívülről nézve, sajnáljuk a szenvedőket és csak azt reméljük velünk nem történik meg.  Pedig meg fog! </p> <p style="text-align: left" align="center">A spirituális, lelki érettség a legtöbb esetben valami szenvedés hatására indul el az emberben. Sok esetben valamilyen törvénysértés elkövetése, valakinek vagy valaminek az elvesztése generálja. A fejlődés iránya pedig az eseményekre adott reakciónk lesz. Elindulhatunk az önromboló, depressziós és tagadó viselkedés felé, bezárkózhatunk a lakásba és elűzhetjük magunk körül azokat, akik segíteni próbálnak, vagy meghozhatjuk azt a döntést, hogy a szenvedést a saját fejlődésünkre használjuk. Az előbbinél az eredmény az lesz, hogy magát a szenvedést hosszabbítjuk meg. A változás mindenképpen be fog következni, csak nem mindegy, hogy előtte mennyi kínon kell keresztül mennünk és sajnos nem biztos, hogy pozitív változásokat hoz. A határtalan önsajnálat és a segítség visszautasítása sokszor csak ront a helyzeten. Az utóbbinál kicsit könnyebb a helyzet, mert aki nem akar lesüllyedni a depresszióba, képes segítséget kérni, megosztja a bánatát a szeretteivel, ismerőseivel, így nem egyedül cipeli a terheket.  Bár ez jobb megoldásnak tűnik, tudnunk kell, hogy hol van az a határ, amit meg kell húznunk, hogy nem legyünk terhére a szeretteinknek és barátainknak.  </p> <p style="text-align: left" align="center">Richard Rohr atya szavaival élve : "Spirituális tekintetben sokkal inkább azért növekszünk, mert rosszul csinálunk valamit, nem pedig azért, mert jól csináljuk."</p> <p style="text-align: left" align="center"><img class="alignnone size-medium wp-image-249" src="https://anzo.cafeblog.hu/files/2019/07/74515873153474544422-300x208.jpg" alt="" width="300" height="208" /></p> <p style="text-align: left" align="center">Az életemben a változás szintén a szenvedéssel kezdődött. A családom és az otthonom elvesztése, édesanyám halála és egy elsöprő szerelem (mely sokszor rengeteg fájdalommal járt) felborította az életemet. Az első reakciómra nem vagyok büszke, mert rászoktam a kábítószerekre, hogy ne kelljen szembesülnöm az életemmel. Elűztem magam mellől mindenkit és az önsajnálat tengerén sodródva nyalogattam a sebeimet. Másfél évbe telt, mire annyira megerősödtem lelkileg, hogy szembe tudtam nézni a problémáimmal.(Persze nem önszántamból.) Ezalatt az idő alatt követtem el sok olyan dolgot, mely csak még jobban beletaszított a szenvedésbe. Majd egy napon, amikor sikerült valami ismeretlen eredetű szerrel találkoznom, mely egy pár órára bekísért az intenzív osztályra, minden megváltozott. Én is megváltoztam! </p> <p style="text-align: left" align="center"><img class="alignnone size-medium wp-image-222" src="https://anzo.cafeblog.hu/files/2019/02/szabadság1-300x228.jpg" alt="" width="300" height="228" /></p> <p style="text-align: left" align="center">A legnagyobb szerencsémre Isten úgy döntött, hogy még van dolom ezen a földön, ezért nem engedett meghalni, viszont amíg önkívületi állapotban voltam, láttam, hallottam és éreztem dolgokat, melyeket nem tudok megmagyarázni.</p> <p style="text-align: left" align="center">Végigjártam a szükséges szenvedés útját. Megtapasztaltam milyen az, amikor nem akarok szembenézni a fájdalommal és nem akarok változtatni az életemen, hiába nem ad semmi jót, hisz éveken keresztül tűrtem megalázást, bántalmazást. Az én hibámból hullott szét a családom és veszett el mindenünk, így a bűntudat is sokszor elhatalmasodott rajtam.</p> <p style="text-align: left" align="center">Hála Istennek a kegyelem hatásásra megtapasztalhattam azt is, hogy milyen az, amikor már nem szükséges a szenvedés, mert megtanultam belőle amit lehetett. Átléptem az életem második felébe. Persze nem lettem amnéziás, mindenre emlékszem, csak már megbékéltem.</p> <p style="text-align: left" align="center">A múltamon már nem tudok változtatni, de azt megtehetem, hogy amit megtanultam belőle, azt használom az életemben. </p> <p align="center"> </p> <p style="text-align: left" align="center">Ádott napot kívánok. </p> <p style="text-align: left" align="center">M. Anna</p> <p style="text-align: left" align="center"> </p> <p style="text-align: left" align="center"> </p> <p style="text-align: left" align="center"> </p> <p style="text-align: left" align="center"> </p>richhttps://anzo.cafeblog.hu/files/2019/02/szabadság1-150x150.jpg150150