1.0AnZohttps://anzo.cafeblog.huMüller Annahttps://anzo.cafeblog.hu/author/muller_anna/<p><img class="alignnone size-full wp-image-102" src="https://anzo.cafeblog.hu/files/2017/11/stég.jpg" alt="" width="259" height="194" /></p> <p>Az előző részben az Anonim Alkoholisták 12 lépéses programjának az első három lépésről beszéltem. Most ennek a folytatásaként írom soraim. </p> <p> </p> <p>A negyedik lépésben egy mélyreható erkölcsi leltárt kell készítenünk magunkról. (És ezt félelem nélkül....) Amikor először elolvastam ezt a pontot elnevettem magam. Mert mindenki fél, aki ezt a programot választja. A felépülési programnak az a célja, hogy gyógyítsa a lelket, és ez nem megy fájdalom és félelem nélkül.  Beismerni azt, hogy hibás vagyok az állapotomért és azt, hogy ezek a hibák milyen hatással voltak az életemre. Feltárni a múltat és legyőzni a bűntudatot. Aki valóban szívvel és hittel csinálja a 12 lépést itt hatalmas segítség egy jó szakemberrel együtt dolgozni. Ha a mentor jó kapcsolatban van a felépülővel, sokkal mélyebbre engedi a múltjába és az érzéseibe. Nagyon fontos ebben a lépésben is az őszinteség.  Sok sebet feltép, de csodás gyógyuláshoz vezet.</p> <p> </p> <p>Az ötödik lépés: Beismertük Istennek , önmagunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét. Ebben a lépésben maga a beismerés a lényeg, csak az nem mindegy, hogy kinek. Istennek beismerni azt, hogy bűnös vagyok számomra nem volt nehéz kérdés, mert szerencsémre keresztény közösségben voltam. Magamnak beismerni azt, hogy igenis felelős vagyok a saját életemért, nem volt könnyű lépés. Úgy emlékszem itt sok papírzsepi fogyott :) Ennél a lépésnél az embertársunknál való beismerés a legnehezebb számomra. A felépülés érdekében ennél a lépésnél is őszintének kell lennünk, ami azt jelenti, hogy be kell vallanunk azokat a tetteinket, amire nem igazán vagyunk büszkék. Félve az előítélettől, mert nem tudod, hogyan reagálnak a mondókádra..... Az én tapasztalatom szerint itt rengeteg régi sérülés kerül felszínre.</p> <p>A hatodik lépés: teljességgel készen állunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól. Aki eddig a lépésig eljut már valószínűleg hálás Istennek. Én az voltam, mert a gyógyulás útján voltam és hit nélkül nem megy. Ennél a lépésnél is nagyon fontos, hogy szívből tudjuk-e kérni a szabadítást, vagy még a tagadás dolgozik bennünk. Itt jönnek elő általában a részfüggőségek... (ha nem drog, akkor a cigi meg a kávé) . Viszont elindít a szabadság felé vezető úton.</p> <p> </p> <p>Remélem sikerült továbbadnom egy-két érdekes gondolatot.</p> <p>Mindenkinek szép napot kívánok.</p> <p><img class="alignnone size-full wp-image-17" src="https://anzo.cafeblog.hu/files/2017/10/images2-200x136.jpg" alt="" width="200" height="136" /></p> <p> </p> <p>M. Anna</p>richhttps://anzo.cafeblog.hu/files/2017/11/stég-150x150.jpg150150