Ismét az elmúlt időszakban szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. Közel másfél éve élek külföldön. Ennek az okait nem ebben a bejegyzésben fogom taglalni, inkább azt szeretném bemutatni nektek, hogy miért is érzem szükségét annak, hogy minden külföldön élő honfitársamat arra bátorítsam, hogy Maradj Magyar!
Már évekkel ezelőtt tervbe vettük a párommal, hogy elhagyjuk az országot, de rengeteg idő, sok kőkemény munka és egy családi katarzis kellett hozzá, hogy valóban repülőre üljünk és elinduljunk. Tele tervekkel, álmokkal és azzal a céllal, hogy élhetőbb körülményeket alakítsunk ki magunknak nekivágtunk ennek a kalandnak. Nekem az első megpróbáltatás maga a repülés volt, mert ezelőtt sosem léptem át kishazánk határait. Közel 10 óra a levegőben, ahol megtapasztaltam azt, hogy, a felhők felett valóban mindig süt a nap.
Már maga a megérkezés is kalandos volt, mert ahogy elhagytuk a repülőt, fegyveres tisztek kezdték el terelni az embereket. “Hungarian passport…. come on!!! Itt azonnal sokkot is kaptam. Belépek egy ismeretlen országba és így fogadnak? Fegyverrel? Terelnek, mint a birkákat?……. Persze a sértődöttségemet nem is rejtettem véka alá, így nem voltam hajlandó a tömeggel menni, hanem szép lassan sétáltam utánuk. Ekkor egy hölgy megállított és odaküldött egy ablakhoz, ahol egy fiatal vámtiszt nő ült. Feltett nekem pár kérdést, majd belenyomott az útlevelünkbe egy-egy pecsétet, majd jó utat kívánt. A barátunk, aki várt minket nem is értette, hogyan kerültünk ide ilyen gyorsan. Szerencsénkre nem kellett bemennünk az emigrációba, sőt… az útlevelünkbe is egy nappal előbbi pecsétet nyomtak bele.
A barátunk segített nekünk kibérelni egy házat, ahová be tudtunk költözni az érkezésünk napján, csak éppen teljesen üres volt, így az első éjszakát egy felfújható matracon töltöttük. Másnap elmentünk egy keresztény csoporthoz, akik minimális tagdíj befizetése után teljesen felszerelték a házunkat. Az ágytól a tányérokig mindennel, amire csak szükségünk lehetett. És még ezután is hónapokig érdeklődtek azután, hogy van-e szükségünk valamire.
Teltek a hetek, hónapok. Egyre jobban megtanultuk a nyelvet, megismerkedtünk új emberekkel és elkezdtük felépíteni az új életünket. Majd ismét összeomlott minden. Költöznünk kellett, új munkát találni és megállni a lábunkon segítség nélkül, mert ekkorra megromlott a viszonyunk a barátunkkal. És nem csak vele…….
Természetesen, hogy az ember új egy országban, megpróbál kapcsolatot teremteni, és mivel mi egy olyan területen éltünk, ahol sok Magyar volt, azt hittük biztonságban vagyunk. De nem. Sajnos a tapasztalatom az, hogy, azok a honfitársaim, akik már régebb óta élnek itt nagyon megváltoztak. Kellemetlen ezt így leírni, de sajnos minden Magyar, akit megismertem ebben az országban csalódást okozott nekünk, vagy ami még rosszabb még meg is károsított. De nem is ez a lényeg….Tagadják a származásukat csak azért, mert évekkel ezelőtt egy csoport elrontotta a hírnevünket, amit a magam részéről meg is értek, mert amint meghallják, hogy Magyar vagy, az az első kérdés, hogy -Cigány vagy?….. Egy kis előítélet….
Most azonban szeretnék rátérni arra, hogy miért is ez a bejegyzésem címe?
Sokan támadnak minket külföldön élőket, hogy “hazaárulók” vagyunk, én mégis azt mondanám, hogy az utóbbi években a hazám árulta el a lakóit. S teszi ezt még most is sajnos….. De engedjétek meg nekem, hogy ezt ne részletezzem. Viszont leírnám azokat a dolgokat, melyek megmutatják nekem azt, hogy bárhol is élsz a világban, légy büszke arra, hogy Magyar vagy. Légy büszke a nyelvre, amit beszélsz, hisz sokan megtanulni sem tudják. Légy büszke a munkamorálodra és a logikádra, mert kivételes vagy, mint mindenki, aki a MAGyar nép tagja, legyen bárhol a világon. Légy büszke a származásodra, hiszen a világon rengeteg helyen szeretnek minket, szeretik, hogy okosak és kreatívak vagyunk és rengeteg értéket adhatunk a világnak. Légy büszke arra a rengeteg tudásra, mely a tulajdonunkban van és arra, hogy ennek a népnek a tagja lehetsz.
Most azonban megosztom veletek azokat a pozitív tapasztalatokat, melyek erőt adnak és segítséget nyújtanak a honvágy leküzdésében. Elsősorban a legmegnyugtatóbb dolog az, hogy a mai világban már nem létezik igazán távolság. Az internet világában bármikor legyőzhető a távolság és bármikor láthatom a szeretteimet, akik otthon maradtak. Rengeteg olyan embert ismertem meg, aki segítő szándékkal állt hozzánk és nem érdekelte őket, hogy honnan jöttünk, csak, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ezután jön az a fránya pénz….. Ugyan azért a munkáért háromszor annyi a fizetés, ami sokunkat rávett arra, hogy megpróbáljuk magunkat idegen országokban. Ami teljesen érthető, hisz mindenkinek fontos, hogy jó körülményeket biztosítson magának és a szeretteinek. Én ezt nem tartom hazaárulásnak, inkább megélhetési vándorlásnak nevezném, ami egy szükséges rossz.
Boldog lennék, ha ezeket a körülményeket meg lehetne teremteni anélkül, hogy valaki elhagyja az otthonát, de ez még egy távoli álomnak tűnik. Európa közepén még mindig értéktelen a munkavállaló, bármennyire is jól teljesít. Bár én bízom abban, hogy ez változni fog azokért, akik a Magyar gazdaságot működtetik és így próbálják eltartani a családjukat. Minden tiszteletem az övéké.
Végezetül Sub Bass Monster dalszövegével zárnám a bejegyzésemet és azzal a kéréssel, hogy bárhol is élsz a világban Maradj Magyar, mert a vér kötelez.
“Tudnom kell, e tájék mit jelenthet másnak
Hogy csodájára járnak, vagy csak vermet ásnak
Mert nekem szülőhazám, így fülig beleestem
S remélem, hogy majd e földbe süpped el a testem
Sírom és a bölcsőm ez a csoda, de csak kölcsön
Ám a csőlátók e sok csodát nem látják meg a látcsőn
Hét vezérek népét sok százezrek tépték
De máig rejtett értékeket rejteget e térkép”.
Köszönöm, hogy velem tartottál.
Áldott napot.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: