Mostanra érett meg bennem a gondolat, hogy leírjam azt, hogy mit is jelent számomra az, hogy Kereszténynek lenni. Nem szeretnék senkit elijeszteni semmilyen vallási és Biblia szöveggel, inkább a saját emberi egyszerű felfogásommal szavakba önteni.
A saját hitvallásom szerint “Szabad Keresztény” vagyok. Felnőttként merítkeztem be(keresztelkedtem meg), szabad akaratomból. Egy halálközeli élményem hatására tértem meg. Nem tartozom egyetlen közösséghez vagy egyházhoz sem (ez a szabad része ), de mégis mindenki a Test-Vér-em. Viszont maga a Kereszténység abban nyilvánul meg, hogy Megváltómnak vallom Jézust. Vallom azt, hogy az Ő ‘kereszt’-je köti össze a Földet a Mennyel és vallom azt, hogy ez elé a kereszt elé hozhatom minden örömöm, bánatom. Ez a ‘kereszt’, mely legyőzte a halált, és adja nekem az életet. Szóval maga az, hogy én megcimkézem magam egy “keresztény” jelzővel, az annyit jelent, hogy megvallom az emberek előtt, hogy hiszem azt, hogy Jézus értem is meghalt azon a kereszten ott a Golgotán, hogy megmutassa nekem az utat. Hiszem, hogy mindaz, amit Ő az embereknek tanít, a boldogságom felé vezet. És nem azért hiszem, mert azt mondták, vagy mert éppen az egyház úgy kívánja, hanem azért, mert megtapasztaltam. A maga emberi valóságában. Éltem(élek) bűnös életet, melyekért simán mehetnék a pokolra, de ennek ellenére megvan bennem a “remény”, hogy Valaki segít újra látni az élet szépségeit. Segít cipelni a terheim és vígasztal, amikor bánt az élet. Segít más szemmel nézni embertársaim viselkedését, esetleges tökéletlenségeit. Segít szeretni mindent és mindenkit. S bár sokaknak ez csak az elme játéka, vagy egy fajta fanatizmus, mert ‘még’ tagadásban élnek, nekem mégis a lelkibéke, a harmónia és a biztonság érzését nyújtja, ezért nem tagadom és nem is félek megvallani ezeket. Elmélkedtem azon, hogy meg van írva, hogy üldözik a keresztényeket, megölik őket. Ebből adódóan, ha én megvallom, vállalnom kell ezeket is? Mostanra rájöttem, hogy Jézus megváltása legyőzte a halált az én életemben is, mert nem félek, sem üldözéstól, sem a haláltól, mert az csak közelebb hoz a személyes találkozáshoz. Addig pedig élem az életemet a jó dolgokra összpontosítva, botladozva, de biztos kezekben.
Bizonyára észrevettétek, hogy ezidáig nem tettem említést semmiféle Istenhitről. Ez azért van, mert a hit, az csak egy eszköz. “Legyen nektek a ti hitetek szerint” Az ember hisz-e Istenben, vagy valami Nála hatalmasabb erőben, az már egy kapcsolat, mely jó hatással van az életére. Hinni valamiben, a legerősebb erő, melyet az ember használni képes az életében, s lehet bárki hiszi azokat az alapelveket, melyekre a Biblia tanít, csak nem nevezi meg, mert a sok félremagyarázás és tévtanítás miatt már nem akarja megcimkézni magát egy jelzővel.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Áldott napot.
Kommentek