Hosszasan gondolkodtam azon, hogyan is kezdjek neki ennek a bejegyzésnek, mert szeretném úgy előadni a gondolataimat, hogy ne az legyen az első gondolata annak, aki elolvassa, hogy megőrültem.
Mindenkinek van hang a fejében, ez szinte biztos, minekután a saját gondolatunkat véljük hallani. De mi van abban az esetben, amikor többen vannak és esetleg párbeszédet folytatnak odabent. Ismerjük az érzést, amikor valami negatív vagy rossz gondolat jár a fejünkben, vagy valami rosszat tervezgetünk, egy belső hang megszólal, hogy ne gondolj erre, vagy ne tervezgess rosszat! Ilyenkor használjuk azt a kifejezést, hogy “Megszólal a lelkiismeretünk”. Végülis hívhatjuk így is, de ezer más féle módon is nevezhetjük. Természetesen tiszteletben tartom azt, hogy szakemberek bizonyos pont után ezt betegségnek titulálják, mert azt jómagam sem tartom elfogadhatónak, hogy emberek a “hangok a fejemben”-magyarázattal követnek el bármi rosszat.
Most jön az a rész, ahol azt próbálom megfogalmazni, hogy kik lehetnek a hangok az Én fejemben. A saját diagnosztikám szerint Trizofrén vagyok 😀 Hárman vannak, vagy csak Én különböztetek meg hármat, de van az egóm, ami az emberi (testi) néha rossz és negatív érzelmeket tápláló énem. Van a lelkem, ami jó irányba vezet, általában pozitív és építő gondolatokat sugalló énem, aki tartja a kapcsolatot az égiekkel. Harmadikként pedig Istent hallom, a saját hangomon és mindenki más hangján. S bár lehet, hogy ez a kijelentés egyenes út lehet a zárt osztályra, mégis megkírérlem alátámasztani.
Az egóm: Az az énem, amelyik inkább a földi dolgokra fókuszál. Mondhatnám úgy is, hogy a lényem sötét oldala. Innen erednek a bűneim, vétkeim, hibáim és vágyaim. Általában amikor az egóm van előtérben úgy szoktam fogalmazni, hogy “nem érzem jól magam a bőrömben”. Sokkal több negatív gondolatom van. Rendszerint ilyenkor fedezem fel az, hogy sűrűbben káromkodom és sokkal kevesebbet imádkozom. Emellett észrevettem magamon, hogy kicsit önző vagyok, akaratos és sokkal kevésbé figyelmes.
A lelkem: A jobbik felem, a lelkiismeretem. Inkább a szeretetre és a pozitív gondolatokra koncentrál. Mindenekelőtt a békére és a harmóniára törekvés a jellemző, amikor a lelkemé a vezető szerep. Ahogy idősödtem egyre hangosabb lett. Valahogy az évek alatt megerősödött. Sokkal többet van előtérben és ilyenkor kedvesebb, segítőkészebb vagyok. Tudom, azt hogy hogyan kellene élnem az életemet, de még mindig sokszor ez egóm irányít és sajnos vannak helyzetek, amikor kicsit hagynom is kell, mert ebből tanulok. Ha már most le tudnám küzdeni az egómat, akkor szent lennék, de ettől nagyon távol állok még 🙂
Isten: És benne van minden más hang is amit hallhatok. Az édesanyámat, ahogy a nevemen szólít, vagy zenét, vagy akár az angyalokat. Bármit és bárkit, amit az elmém képes elképzelni. Amikor felébredek reggel és egy dallam motoszkál a fülemben azt gondolom, hogy valami üzenetet hordoz. Legyen az a szöveg, vagy egy érzés, amit eszembe juttat. Ebben is Istent vélem felfedezni, mert Ő maga az Égiek serege, és minden Belőle indul, így bármilyen hangon, vagy bármilyen dallamban is szólal meg, csak azt figyelem, hogy szeretettel teli gondolat legyen, így tuti fentről jön.
Végezetül pedig versben is szeretném megmutatni nektek, hogy van…..
Az egó és a lélek.
Az egóm és a lelkem, mindkettő Én vagyok.
Csak az választja el, mikor-mire gondolok.
Ha aggódom s félelemben élem napjaim.
Az egóm irányítja a gondolataim.
Mikor boldog vagyok és szeretetben élek.
Akkor dolgozik bennem igazán a lélek.
A jó és a rossz ötvöződik bennem.
S az utam, az egómat csendessé tennem.
Mert a lélek maga az Isteni ajándék.
S az egó csak egy felépített földi játék.
Melyet engedjünk meghalni az élethez.
Hogy fel tudjunk nőni a boldog végzethez.
S ha felébred benned az igazi hit.
Az rengeteg új ajtót kinyit.
Engedd hát, hogy az életed a lelked vezesse.
S a fájdalmat és a kínt végre eltemesse.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Áldott napot.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: