A hit

A hit

Amikor az életed igazán kőkemény.

S nem marad másod, csak a hit és a remény.

Amikor a lelked folyton csak fájdalmat kap.

Te csak várod, hogy végre süssön rád a nap.

Akkor kezdj el végre valamiben igazán hinni.

Mert enélkül nem fogod semmire se vinni.

De nem az egyház s a papok hívó szava lesz.

Amitől a felbolydult életed majd jó irányt vesz.

Saját magadban kell, hogy meglásd a fényt.

Így ajándékba kapod meg a reményt.

Mert, ha elkezded végre magadat szeretni.

Minden rosszat végre el tudsz majd feledni.

Amikor rájössz, hogy Te magad vagy a csoda.

S a tested a Te Istened temploma.

Akkor kezdesz majd el igazán élni.

Hogy később legyen mit mesélni.

       Elsősorban szeretném leszögezni, hogy az általam leírt vélemény a sajátom és semmilyen bántó szándék nem vezérel semmilyen szervezet vallással szemben. Hiszem azt, hogy az embereknek szükségük van azokra a hagyományokra, melyeket ezek a csoportok képviselnek.

     De…. Mostanában egyre többször kerül előtérbe ez a téma a környezetemben és bevallom őszintén sokszor magam sem tudom, hogyan kezeljem. A saját felfogásom szerint “szabad keresztény”-nek vallom magamat. Úgy gondolom, ha hiszek a Mindenható Atyában, akkor én hívő vagyok. Ennek semmi köze semmilyen szervezethez, csak van. Benne az ember szívében. Ezért is szoktam megkülönböztetni a kettőt. Hívő vagyok, nem vallásos. Természetesen hiszem Jézus Krisztust, aki az Atya egyszem fia, meghalt, majd feltámadott értünk bőnösökért. Ebből adódóan tartom magam kereszténynek és felnőtt fejjel meg is keresztelkedtem, hogy megvalljam a hitemet.  Számomra azért is fontos most ez a téma, mert mostanában keresem a közösséget, ahova tartozni tudnék, és hasznos tagja lehetnék, de sajnos olyan dolgokkal szembesülök, ami nem igazán egyezik meg az én felfogásommal.

      Elmentem a templomba, gondolván, hogy az a közösség megfelelő lehet számomra. Néhányukat ismerem, és immáron harmadik alkalommal próbáltam közelebb kerülni hozzájuk, de ismét csalódtam. Első alkalommal egy páran bemutatkoztak, azután egy ember foglalt le sokáig, aki ez idő alatt csak gizdázott nekem. Tudta, hogy két napja érkeztem az országba és az nem érdekelte ki vagyok, csak lökte, hogy Ő már mit elért. Ezzel elrontva a hangulatomat bandukoltam haza.  Második alkalommal senki sem köszöntött és még azt is rossz néven vették, hogy nem adakoztam. Ezen kívül nálam kiverte a biztosítékot az, hogy fizetni kell, ha imát kérsz. OMG!!!!!  Ennek ellenére tettem még egy próbát. Harmadik alkalommal szintén senki nem köszöntött és még hangosan összesúgtak a hátam mögött, hogy -Ki ez? Zavarban éreztem magam és kellemetlenül, így sajnos ismét elmondhatom, hogy nem azok a keresztények, akik templomba járnak, hanem akik szeretik egymást és szeretettel fogadják az érkezőket. 

          De nem is szeretnék erről többet írni.  Arról viszont igen, hogy sajnos azt látom, hogy a környezetemben lévő emberek és néha Én magam is szégyelljük a hitünket. Szeretnék ugyan egy vacsoránál egy asztali áldást elmondani, de a környezetem nem vevő rá. Kiröhögnek, vagy rámszólnak. Attól Én még nem veszítem el a hitemet, csak max magamban mondom el és belül sajnálom a lelki szegénységüket. Sokan vagyunk, akik egy közösségben például nem mernek hangosan imádkozni, azt gondolván, hogy elrontjuk a szöveget 🙂 De komolyra fordítva a szót, ez igenis nagy probléma. Szerencsére a versemben megvan a megoldás. Eljutottam oda, hogy megtaláltam magamban a fényt 🙂 Így nincs szükségem arra, hogy kívülről kapjak visszaigazolást, vagy a kapcsolataimból merítsek hitet és reményt. A szavam járása az, hogy “Hála Istennek”, ezt pedig megszokják 🙂 Sokszor észre sem veszem azt, hogy hálát adok, vagy Jézust emlegetem, így ez beleépül a személyiségembe. Ezek lennének a lélek ajándékai.  Az imára pedig kifejezetten jótékony hatással van az, ha főként magunkban végezzük. Meg legalább nem néznek őrültnek minket. 🙂 Közelebb kerülünk Istenhez és ezáltal Önmagunkhoz is. 

Szerencsére nagyon sok pozitív tapasztalatom van az ismerőseim körében, akik ugyan nem járnak templomba, mégis szeretettel fogadnak az otthonukban. A közösségi médiában is látok olyan csoportokat, akik rengeteg erőt adnak és élő hitet árasztanak magukból.

A végére pedig engedjétek meg nekem, hogy elmondjak egy imát értetek.

Drága Mennyei Atyám! Én hálát adok Neked minden teremtményedért, akiket alkottál e Földre a Te dicsőségedre. Kérlek hozz az életükbe szeretetet és gyógyulást. Kérlek árasztd rájuk kegyelmedet és kérlek Te segítsd cipelni a terheiket. Jézus nevében kérem. Ámen 

Köszönöm, hogy elolvastad. Áldott napot kívánok. 

M. Anna