Ismét egy régebben született versemet szeretném megosztani veletek.
Az egó és a lélek.
Az egóm és a lelkem, mindkettő én vagyok.
Csak az választja el, mikor-mire gondolok.
Ha aggódom s félelemben élem napjaim.
Az egóm irányítja a gondolataim.
De ha boldog vagyok és szeretetben élek.
Akkor dolgozik bennem igazán a lélek.
A jó és a rossz ötvöződik bennem.
De nekem az egómat kell letennem.
Mert a lélek maga az Isteni ajándék.
S az egó csak egy felépített földi játék.
Mit hagyni kell meghalni az élethez.
Hogy fel tudjunk nőni a boldog végzethez.
S ha felébred benned az igazi hit.
Az rengeteg új ajtót kinyit.
Engedd hát, hogy az életed a lelked vezesse.
S a fájdalmat és a kínt végre eltemesse.
Köszönöm, hogy elolvastad.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: