Igen. Valóban évekbe telt, de megtanultam. Több mint három éve, amikor elkezdtem érdeklődni a spiritualitás iránt a kiindulópontom a “The Secret” című dokumentumfilmszerű valami volt, mely akkor nagy hatással volt rám. Húú de jóóó, megváltoztathatom az életem, mindent megkaphatok az Univerzumtól. Yupiiii. De hogyan is???
Számomra szükséges volt valami kézzel fogható dolog, mert erősen ateista voltam és előtte nem volt kapcsolatom semmilyen spiri.., kereszény, vagy angyali világgal. Vagy annyira mélyponton voltam, hogy minden ilyen fajta emlékem elveszett. Szóval én, aki nem igazán hitt az imában és a csiribú-csiribában a megoldás a napló lett.
Abban az évben a születésnapomra kaptam egy határidőnaplót. Elkezdtem írni bele, minden nap… Azzal kezdtem, hogy miért vagyok hálás, majd a végén kértem az Univerzumot, hogy segítsen. (Az első hónapokban pénzt kértem állandóan…. :D) Kezdetben sokat ültem a naplóm felett és próbáltam pár dolgot összeszedni, amiért hálás lehetek, de ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy lett egyre könnyebb. Igaz, hogy némi kis pénzt szükséges költeni rá és a napodból is elvesz 10-20 percet, de tapasztalatból mondatom nektek, hogy működik. Idestova a 3. naplóm végén járok. Rendkívül jól megtanított hálát adni, s később már nem is volt rá szükségem, mégis írom minden nap. Jó érzés elővenni egy régebbit és visszaolvasni Önmagamat.
Szeretném megmutatni nektek az első naplóm azon lapját, amelyik nap meghaltam. 23.-án még az Univerzumot kértem, hogy segítsen nekem, 24. én előkerül egy “Uram”. Fél évvel később vettem észre. 🙂 Bele ragasztva az a lóhere, melyet egy kedves barátom adott, amikor bejött a kórházba. A kezembe adta és annyit mondott. “Szabad vagy. ”
Megváltozott az életem, de az írás a naplómba valahogyan megmaradt. Bár őszintén bevallom, voltak időszakok, amikor annyira sodort az élet.. munka, megélhetés, család, hogy napokig elő sem vettem. Nem tudtam éppen hálás lenni akkor, majd mikor újra észbe kaptam, próbáltam bepótolni az elhalasztott napokat. Ilyenkor ostoroztam magam és bűntudatom volt, hogy nem írtam. Átestem a ló túloldalára.
Mostanra ez a dolog teljesen beleépült az életembe. Napló nélkül is minden reggel megköszönöm, hogy élhetek, viszont az a pár perc, amit az írásra szánok, az az Én időm Istennel és az Égi segítőimmel.
Légy hálás!!!!! De azok, akik kilátástalan helyzetben vannak, vagy beleragadtak egy élet helyzetbe, mely nem jó nekik, az az asszony, akit ver a férje, az anya, aki a gyermekeit félti, a nő, aki szenvedi az életet, nehezen tud hálás lenni, de ebből az életből kiutat , kapaszkodót keres. Egy próbát megér…. Írd meg a saját életed és tanulj meg hálás lenni.
Áldott napot.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: