Ez az idei ősz meghozta az életembe azt a változást, melyre egész életemben vártam. Közel fél éve nem írtam nektek, mert igen mozgalmas volt az életem. Egy vendéglátós balatoni szezonnal és egy 10 órás repülőúttal a hátam mögött végre úgy éreztem meg kell osztanom veletek az élményeimet. Rengeteget örlődtem és rettegtem az elmúlt időszakban. Örlődtem azon, hogy mi lesz velünk? Hogy kezdünk új életet két bőrönddel, pár ezer dollárral és kb alapszintű angol nyelvtudással? Aggódtam mindenen, közben csak azért imádkoztam, hogy minden jól alakuljon. Rettegtem az ismeretlentől. Köztük a legjobban a repülés hozott szívrohamközeli állapotba. Sosem próbáltam ezelőtt. Végül legyőztem minden félelmemet és mindent magam mögött hagyva nekivágtam az ismeretlennek. Sok ezer kilóméterre költöztem az otthonomtól, a “boldog új élet” reményében. Sokszor kérdezték tőlünk, hogy “Mit fogtok kint csinálni? ” Mindig azt válaszoltam, hogy megvalósítjuk az álmainkat. Bár rögös volt az út idáig, sokszor mi is majdnem feladtuk, de hála Istennek minden csodálatosan alakul.
Richard Rohr: Emelkedő zuhanás című könyve hatalmas segítség volt nekem a “megváltás” kezdeti időszakában. Sőt! Azóta is sokszor elolvatam. (Ahányszor újraolvasom vannak benne olyan részek, amik újnak tűnnek, mintha nem is olvastam volna még. .) Számomra is érthető nyelven írta le azt, hogy mi is történik velem. Ezzel valahogy egy kicsit biztosítva engem arről, hogy nem őrültem meg. Ebben a könyvben olvastam egy bizonyos mondatot, mely beleégett az agyamba. “El kell hagynunk az otthonunkat, hogy megtaláljuk az igazi Otthont. ” Ez a mondat motoszkált az agyamban sokszor, az utazás előtti hónapokban. Hittem abban, amit Rohr atya mondott, hogy csak azoknak adatik meg, hogy túllépjék a saját határaikat, akik el mernek indulni. Jómagam az elmúlt 37 èvben meg sem tudom számolni hány helyen laktam. Voltak olyanok, ahol évekig éltem, mégsem szerettem, volt köztük olyan, amit az Otthonomnak éreztem, mondjuk ez inkább a családtagoknak volt köszönhető, de mostanra felnőttem ahhoz, hogy már ne épületekben keressem az Otthonomat. Átlagos munkával, minimál alatt kereső, vért izzadó, magyar polgárként eldöntöttük a szerelmemmel, hogy megfogjuk egymás kezét, fel ülünk egy repülőre és szerencsét próbálunk egy másik kontinensen. Vagy is elhagyom az otthonom…..???? 😦 Ehhez nem árt tudni, hogy még életemben nem tettem ki a lábam Magyarországról…… (Elég begyöpösödött Európai gondolkodásom van. Most tapasztalom… 😀 Emellett igen sok pénzt kell összegyűjteni, ami magyar átlagbérből nem egyszerű, úgy, hogy még addig meg is kell élni valamiből. De közben dolgozott bennem az új élet iránti vágyakozás és a kíváncsiság… Hát legyen. 😃 Amúgy se sokra vittem otthon sajnos, meg bevallom őszintén nem szimpatizálok a jelenlegi kormánnyal, de nem politizálok. Ezen kívül az az érzésem, hogy Az Öreg 🙏akarata szerint is itt kellene lennem. Olyan zökkenőmentes minden, amihez csak hozzáfogunk, mintha “hazatértünk” volna.
Három és fél év alatt sikerült kialakulni minden olyan körülménynek, mely lehetővé tette, hogy most, több ezer kilóméterre az otthonomtól, boldogan mondhatom, hogy örülök, hogy volt bátorságom és hitem ahhoz, hogy nekivágjak ennek a kalandnak.
Bár még nagyon az út elején vagyok, két hónapja jöttünk ide, de azt érzem, hogy az Égiek minden támogatása az enyém. Hihetetlen csodák és váratlan fordulatok jellemzik az életemet. Olyan emberek vesznek körül, akiknek nem az az anyanyelve, mint az enyém, mégis megértjük egymást és mindenki kedves, mindenki mosolyog, aki szembe jön velem az utcán. Békesség és szeretet árad körülöttem. Áldottnak érzem magam.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Minden jót kívánok.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: