35 évig ateistaként éltem az életemet. Nem hittem sem Istenben, sem semmilyen vallási formában. Elkövettem szinte az összes bűnt, ami létezik. Bár Református Gimnáziumban tanultam, a kötelező vallás órák nem voltak a kedvenceim. Az egyházi tanítások pedig heves ellenállást váltottak ki belőlem.
Mostanra ez valahogyan megváltozott…. Az életemben bekövetkezett traumák és a halál közeli állapot megváltoztatta a gondolkodásomat és azt, ahogyan a világot látom. Megváltottak, vagy csak egyszerűen felébredtem? Valami történt, az tuti…. Nem keresem a választ már erre a kérdésre, és arra sem, hogy mi-miért is történt velem, csak megpróbálom ezzel az új gondolkodással élni a napjaim. Megpróbálok kedves és szeretettel teli lenni mindenkivel, megpróbálok segíteni, ahol tudok, és megpróbálom leküzdeni a saját elmém.
Feldolgozni azokat az eseményeket, melyek hitetlenségem ideje alatt történtek hosszú idő és rengeteg munka lesz még az életemben. Megélni a megbocsátást, szintén nehéz feladat. Könnyen mondjuk a levegőbe, hogy megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, annál nehezebben tudunk megbocsájtani Önmagunknak.
Nem vagyok szent, hiába is szeretnék az lenni, mert az emberi vágyaim és gondolataim ezt nem igazán teszik lehetővé. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ha a Biblia tanításai szerint szeretnék a mennybe jutni, akkor be kell zárkóznom egy szobába és beülni a sarokba ahhoz, hogy ne kövessek el bűnt, és még ez sem 100%-os biztonság, mert a saját gondolataim sem mentesek tőle. 🙂
De itt jön képbe az az ajándék, amit mi emberek kaptunk Istentől…. “Hiszem azt, hogy minden bűnöm bocsánatot nyer, mert Isten szövetséget kötött velem. “
“Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izrael házával – ezt mondja az Úr-, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az Urat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.” (Jeremiás 31:33-34)
. Hívő lettem, de ez az saját hitem. Nem tartozom semmilyen felekezethez, de mindenki a testvérem. Megvallok dolgokat, de ez a saját vallásom. Senki nem erőltette rám, ezért én sem erőltetek senkire semmit. Egyszerűen szeretem az életemet, az embereket, a szép dolgokat és megpróbálok ebben a zűrös világban boldog lenni…..
Így nekem a “Szeretet a vallásom”
Áldott napot kívánok mindenkinek.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: