Ahogyan az “igazságot mondd magadnak” című bejegyzésem végén említettem, most a haragról és az azzal kapcsolatos tévhitekről szeretnék írni nektek egy pár érdekes meglátást.
” A haragot száműzni kell az életünkből! – kiáltja az erkölcsös ember. -Szabadulj meg a haragtól és boldog ember leszel!” A harag problémájával azonban nem lehet ilyen egyszerűen elbánni.
Elsősorban azt kellene tudatosítani magunkban, hogy a harag nem rossz dolog, hanem ugyanúgy az emberi lényünk része, mint az orrunk vagy a kezünk. Viszont különbség van aközött, hogy valaki mérges, és aközött, hogy kifejezi a haragját valaki iránt. Különbség van aközött, hogy valaki önérvényesítő vagy agresszív; mint ahogy különbség van aközött is, hogy valaki képest az érzelem (harag) őszinte kifejezésére, illetve megtorlóan viselkedik. Ebből látszik igazán, hogy nem maga a harag a baj, hanem az arra adott reakciónk.
AZ ÉN DÖNTÉSEM, HOGY HARAGSZOM-E RÁD!!! Ugyanez fordítva is igaz. A Te döntésed az is, hogy haragszol-e rám vagy bárki másra. És az is a Te döntésed, hogy mennyire engeded beépülni a haragot az életedbe. Minél tovább táplálod, annál több kárt fog okozni az életedben, míg végül lelki és fizikai betegségek tüneteit kezded produkálni és csak állsz értetlenül, hogy “Miért történik ez velem?” Bele sem gondolva, hogy a megbántottságod és az elvárásaid nem teljesülése okozza a káoszt, amiben élsz.
Jogod van haragudni, ha megbántottak, de ahhoz is, hogy megbocsáss. Másnak is ugyanúgy joga van haragudni rád, ha valamit eltoltál, de ahhoz nincsen, hogy ezt hosszú távon az orrod alá dörgölje, vagy büntessen érte. Amennyiben lehetséges,a probléma megoldása érdekében nem árt bocsánatot kérnünk attól, akit megbántottunk, de ez sajnos fordítva nem várható el. Van olyan helyzet, hogy a másik fél észre sem veszi azt, hogy magára haragít minket. Itt van az a pillanat, amikor meghozhatjuk a döntést! Belesüllyedünk a megbántottság érzésébe és elkezdjük felőrölni magunkat, vagy oda állunk a másik elé és elmondjuk neki, hogy mit is érzünk az adott dologgal kapcsolatban. A kapcsolataink nagy részében azért alakulnak ki olyan helyzetek, hogy megharagszunk egymásra, mert “elvárásaink vannak” egymással szemben, viszont azt nem kalkuláljuk bele, hogy mindannyian csak emberek vagyunk. Mindenkinek vannak hibái és gyengeségei. Nekem is és Neked is! Mégis sokan vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy fejfájást, gyomorfekélyt és magas vérnyomást okoznak maguknak amiatt a tény miatt, hogy az emberek nem tökéletesek. Minden alkalommal, amikor valaki igazságtalanul bánik velük, azt mondják maguknak, hogy “Joguk van haragudni” (ami igaz is) , és , hogy tartósan haragot érezzenek.(ez már tévhit).
Amikor helyénvaló a harag: A harag egyszerű és gyors lefolyású megtapasztalása helyénvaló. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem tudjuk elkerülni ezt az érzést, de azt eldönthetjük, hogyan is kezeljük. Ha viszont bosszúban nyilvánul meg , vagy keserűségben forrong, akkor haragunk rosszul alkalmazott reakció. “Ha haragusztok is, ne vétkezzetek” (Efézus 4:26) Senki sem élheti le úgy az életét, hogy ne találkozna a harag érzésével.
Amikor a harag problémát jelent: A harag akkor válik problémává, ha bizonyos tévhitek következtében egyre fokozódik vagy állandósul. “Sosem szabadna haragudnom” -ez a tévhit olyan önmegtévesztő szavakat eredményez, mint amikor például azt mondjuk, “én nem vagyok mérges”, pedig valaki egészen félreérthetetlenül rosszindulatú és haragot keltő dolgokat mondott vagy tett, melyekkel megbántott minket. Az, hogy elbújunk a mosolygás és az állkedvesség álcája mögé egy hatalmas önbecsapás és csak még tovább rontja a helyzetünket. Elkezdjük magunkat belülről felőrölni. A másik rendkívül helytelen kezelése a haragnak az a bizonyos “csapkodós, tányérdobálós” hiszti, melybe azok esnek bele, akik nem tudják az érzelmeiket kontrollálni. Ilyenkor esünk bele a vádaskodás hibájába is. Véleményem szerint nem segít a helyzeten, ha mérgünkben kígyót-békát kiabálunk egymásra. Talán Te is ismersz olyan embert, aki krónikus haraggal küzd: úgy tűnik, hogy folyton mérges és várható nála a dühkitörés. Ezek az emberek félnek az érzésektől, és félnek megmondani, ha valami bántja őket, és nem merik kifejezni, hogy mennyire megsértették őket.
A harag kifejezésének egészséges módja: Menj oda a másik emberhez, beszélj vele őszintén és nyíltan, anélkül, hogy vádaskodnál, vagy manipulálnád őt! Például mondd azt neki: “Most dühös vagyok! Azért, mert ezt mondtad, vagy azt tetted. Ezek a dolgok sértenek, vagy bántanak engem és ezért haragszom rád.” Magad is meg fogsz lepődni, hogy milyen felszabadító érzés kiadni magadból az érzéseidet. Megment attól, hogy keserű és haragtartó legyél, és a másik fél figyelmét is felkelti. Ez sokkal inkább megőrzi, mintsem rombolja a kapcsolataidat. A haragot őszintén kifejezésre kell juttatni, nem pedig álszent módon elrejteni. Különbség van aközött, hogy valakinek feltárod azt a tényt, hogy dühös vagy, és aközött, hogy arra akarod rákényszeríteni, hogy megízlelje a “bosszúd fullánkját”. Mi is megtanulhatjuk beismerni, hogy dühösek vagyunk, sőt mi több, arra is szabadok lehetünk, hogy érzéseinket kifejezésre juttassuk azon személy felé, aki megbántott- ha úgy kívánjuk. Ehhez azonban önfegyelemre és őszinteségre van szükségünk. Feldolgozatlan érzéseink hangos kiöntése vagy csendes elfojtása nem használ semmit, csak még több érzelmi nyomorúságot okoz, nem is beszélve a kapcsolódó fizikai tünetekről, úgymint, fejfájás, hátfájás, magas vérnyomás, gyomor problémák és szívbetegségek.
Amikor valaki más haragszik rád: Nem számít mennyire vagy eredményes a haragod, és annak kiváltó okainak kezelésében, számolnod kell azzal, hogy olyan világban élsz, ahol bármikor bárki megharagudhat vagy mérges lehet rád …….. Elsősorban ne akadj ki rajta. Ne igazítsd a viselkedésedet másokhoz, csak azért, hogy megakadályozd, hogy kiakadjanak rád. Ők akkor is ki fognak, de ez az ő bajuk nem a Tied! Ne hagyd magad megfélemlíteni Állj ki magadért! Mondhatod például.: “Kérlek, józan hangnemben beszélj velem.” Próbálj a lehetőséghez képest kedves és szeretetteljes lenni. Csak azért, mert valaki haragszik rád, neked nem kell haragosnak lenned. Ilyen kifejezéseket használj: “Sajnálom, hogy rosszul érint a dolog! Tehetek valamit annak érdekében, hogy megnyugodj?” Amikor igazságot tartalmaz a neked szegezett vád, ismerd be! Ne hazudj és ne védd magad! Nem kell, hogy mindig neked legyen igazad. Add meg másoknak a jogot, hogy néha haragudjanak rád; ne sértődj meg, és ne háborodj fel, ha ez megtörténik! Ha mindenképp ragaszkodsz ahhoz, hogy mindenki egy hibák nélküli, tökéletes lényt lásson és tiszteljen benned, akkor komoly csalódást fogsz átélni, nem beszélve arról, hogy egy hatalmas TÉVHIT áldozata leszel.
Köszönöm, hogy elolvastad. Bízom benne, hogy mindenki talál benne számára építő jellegű gondolatokat.
Kellemes napot kívánok.
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: