Mert az igazság szabaddá tesz.
Az életedben jelen lévő dolgok jelentős része annak következménye, hogy hogyan gondolkodsz: Téves gondolatmenetek, sérült érzelmek, helytelen viselkedésmódok, rossz reakciók és boldogtalanság……
“Találd meg a kiutat a depresszióból, a haragból, vagy bármilyen más problémából a TÉVHIT- terápia alapelveinek alkalmazása által.”
Szeretnék bemutatni nektek egy pár használható tippet ebből a bizonyos Tévhit-terápiából, melyben segítségemre van Marie Chapian és William Backus: Telling yourself the truth című könyve, melyből magam is rengeteget tanultam.
Elsősorban szeretném meghatározni mi is valójában a tévhit, mely bár jelentéktelennek tűnik, mégis képes erősen befolyásolni az életünket. A “tévhit” szó egy nagyon fontos kifejezés. Tulajdonképpen ez a legtalálóbb arra a téves gondolatra, mely befészkeli magát az elménkbe, rávesz minket az elszörnyűsítésre (arra, hogy az amúgy is kellemetlen helyzetünket még rosszabbnak lássuk) és pokollá teszi az életünket. Ezeket a tévhiteket főként a saját belső monológunkban használjuk igazán. (Pl.: Bebeszéljük magunknak, hogy nem vagyunk képesek bizonyos dolgokra.) Amikor sokat bosszankodunk, vagy mérgelődünk, akkor még több tévhitet generálunk magunknak. Elképesztő az a rengeteg szenvedés, amin a hosszú ideig fenntartott negatív gondolkodás küszködései, és a tönkretett érzelmek miatt átmegyünk. A tévhitek egyenes okozói az érzelmi nyugtalanságnak, az éretlen viselkedésnek és az ún. “mentális betegségeknek” is. A tévhitek okozzák azokat a romboló viselkedésformákat, melybe az emberek újra és újra belemennek, még akkor is, ha tisztában vannak ártó mivoltával (ilyenek pl.: a túltáplálkozás, dohányzás, hazudozás, ivás, lopás). A tévhitek általában igazságnak tűnnek azok számára, akik ezeket maguknak ismételgetik, sőt, sok esetben tartalmaznak részigazságokat, ezért nem minden esetben lehet egyszerűen nyakon csípni őket.
Szerencsére van egy pár egyszerű gyakorlat arra, hogyan is szabadítsuk meg magunkat ezektől a mérgező gondolatoktól. Elsősorban figyeljük meg, hogy azokban az esetekben, amikor nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan szeretnénk, milyen a belső párbeszédünk. Ha sokszor mondjuk magunknak, hogy “de hülye vagyok”, “én mindig szerencsétlen vagyok”, “nekem semmi sem sikerül” vagy “engem senki sem szeret”, akkor bizony baj van. Ezeket az ártó gondolatokat nagyon gyorsan ki kell söpörni az agyunkból, mert minél többet mondjuk, annál inkább a mi igazságunk lesznek. A Bibliában a Példabeszédek könyvében a következőt olvashatjuk: “Ahogyan az ember a szívében gondolkodik, olyan ő.” (Péld. 23:7)
Boldogságod, vagy boldogtalanságod ura TE VAGY. Te is elindulhatsz a szabadsághoz vezető úton, ha tévhiteidet azoknak ismered el, amik. Erre egy nagyon találó példa, hogy az az ember, aki állandó megfelelési kényszerben szenved, azt hiszi, hogy “szörnyű” lenne, ha valakinek nem felelne meg vagy, ha valaki nem szeretné őt! Ebben hatalmas tévedés van, és valószínűleg valami komoly lelki problémára utal, vagy ami még rosszabb, a megfelelési kényszere a szeretethiányból fakad. Ezt a tévhitet kell helyettesíteni az igazsággal. Nem kell megfelelnem senkinek, csak saját magamnak és nem attól leszek értékes ember, hogy kik szeretnek, hanem attól VAGYOK értékes, hogy Isten szeret, és Én is szeretem magamat. Szabaddá teszem magam arra, hogy nem mások gondolatai és érzései alapján értékelem magam. Jogom van ahhoz, hogy másként gondolkodjak.
Amennyiben azok a gondolatok járnak a fejedben, hogy ez a Tévhit-terápia nekem nem fog működni, akkor ezt a tévhitet kell azonnal kicserélned az igazságra. Bizony nálad is működni fog! Ha hiszel benne, mert amit elhiszel, hatással van arra, ahogyan viselkedsz.
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. A következő bejegyzésemben a “Harag” felismerése és kezelése lesz a témám. Remélem velem tartasz.
Áldott napot!
M. Anna
Szia!
Köszönöm a hozzászólásodat. Amint láttad az írásomban is, jómagam próbálok keresztény lenni, de a gondolataimat szeretném úgy át adni, hogy a nem hívők is magukénak érezhessék. Számomra nagyon fontos a “szabad akarat”. Kérdésedre válaszolva: Aki nem tudja meglépni a fejlődése következő lépcsőfokát, az valószínűleg még nem tanult meg mindent, amit tudnia kell. Legyen szép napod 🙂
M. Anna
Meg kell valljam, nem igazán hiszek semmi felsőbbrendűségben, konkrétan nem tudok vallási normatívát mondani, nincs határozott irányzat. Viszont megfogott az írásod, elgondolkodtatott és érdekes. Kiemelném azt amiről írtál, a megfelelési kényszer ami emberek milliónyinak az életét teszi tönkre és nem csak felnőttekét! Gyerekek sokasága igyekszik megfelelni szeretett szüleinek és ha megvonják ennek ellenére is a szeretetet, bizony a gyerek sokat szenved majd. Vagy a mai internetes világban, ahol nem számít az ember ha nem követik több millióan. Én már felfedeztem magamnak azt a tény amit írtál a végére, természetesen kínok között és igen nehéz úton végig menve. De megérte! És a jelent nem cserélném el semmiért se! Szomorú és sajnálatos látni, ahogy sokan szenvednek ettől a tévhittől és attól, mennyire leírják magukat, semmibe veszik saját képességeiket és lehetőségeiket. Sőt, mikor egyértelműen kap lehetőséget a fejlődésre, tovább lépésre és NEM, eltaszítja magától, szabályosan megtagadja azt és a segítséget mi vele járna. – Az olyanokkal mit lehet tenni?
Számomra ők az elszürkült, örök kárhozatba taszított embereket jelentik akik már a pokolban vannak. Az ilyeneken… szinte képtelenség segíteni és ha megpróbálja az ember, inkább lehúznak sem mint velem visszajönnének. Nagyon érdekes, elgondolkodtató és mégis kegyetlen dolgok ezek.