Az elengedés egy nagyon érdekes fogalom…… Azt gondolná az ember, hogy elengedni valamit az rossz dolog, pedig pont az ellenkezője igaz. Képzeld el magad egy tartályként, ami csordultig van a múltból hozott érzelmekkel. Azonban ezeket az érzelmeket szükséges lecsapolni ahhoz, hogy legyen hely az újaknak. Te döntöd el, hogy mi az, amit ki akarsz engedni a tartályból és mi az amihez kötődsz. Ha nem ragaszkodsz erősen dolgokhoz, azzal megkönnyíted a saját életedet és ez elvezet téged a szabad “áramláshoz”.
Csak próbálj meg elengedni minden régi sérelmet, haragot és igazából mindent, amin már nem tudsz változtatni.
Azt szoktam mondani a barátaimnak, hogy “-Ami 10 perccel ezelőtt történt, az is a múlt!” Ha már nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el, különben kihatással lesz a jelenedre és ezzel egyúttal a jövődre is. Biztosan vannak olyan érzelmeink és gondolataink, melyek a hibás döntéseink vagy meggondolatlan cselekedeteink miatt épületek bele az életünkbe. (Legyen az egy szerettünk elvesztése, főleg, ha hibásnak érezzük magunkat benne, a család széthullása, a megélhetési problémák miatt érzett felelősség.) Ezek olyan terhet tesznek az ember lelkére, hogy egyenes az út a depibe….
Átéltem. Az apukám fel akasztotta magát. Sokáig hibáztattam magam, de rá kellett jönnöm, hogy nem az én felelősségem. Éltem olyan kapcsolatban, ahol a családon belüli erőszak rendszeres volt. Annyira nem tudtam elengedni ezeket a dolgokat, hogy a következő kapcsolatomban is bevonzottam, hogy ütött. Mostanra szerencsére ez megváltozott. Nagyon sok idő és erő szükséges hozzá, de megéri. Nálam ebben a szakaszban volt szükség a megbocsájtás gyakorlására is. Már nem félék attól, hogy a társam bántani fog. Elengedtem.
Most, ha valami apróságon, (vagy nem is annyira apróságon) összeveszünk , veszek egy pár mély levegőt, odamegyek hozzá és megpróbálom elmondani neki, hogy mi is bánt, megcsókolom, ezzel lezárom a dolgot. Nem engedem meg, hogy kettőnk között sokáig feszültség legyen, mert, ha tovább pörgünk a témán, az nem sok jót ígér. Minél tovább fajul a veszekedés, annál több sértést vagyunk képesek egymás fejéhez vágni. Ezzel azt érjük el, hogy mindkettőnkben felgyülemlik a harag és a sértettség. Ennek pedig csak duzzogás a vége…..
A párkapcsolatokban az “elengedés” nem feltétlenül azt jelenti, hogy hagyni kell elmenni a párunkat, hanem azt, hogy minden régi sérelmet, fájdalmat, hibát és berögződött cselekvést kell elengedni. Szabadon engedni a társunkat pedig azt jelenti, hogy “engedjük” neki, hogy önálló gondolatai, cselekvései és hibái legyenek. Elengedni az elvárásokat vele szemben. Hagyni élni Őt és hagyni , hogy egyszerűen tökéletlen legyen.
Vaclavik, egy nagyszerű lélektani szakember mondott egy igen találót :
” Én sem vagyok rendben, Te sem vagy rendben és ez így van rendben.”
Nem csak a párkapcsolatokban, hanem az élet minden területén szükséges lenne megtanulni elengedni mindent, ami már nem szolgálja a fejlődésünket. Az idő, a folyamatos önmarcangolás és a lelkiismeret furdalása megnehezíti a lelkünket és csak egyre nehezebb lesz megválni a terhektől. Most jött el az idő a változásra… Nem holnap! Nem később! Most! Amennyiben hajlandó vagy túllépni a múltadon, lezárni fejezeteket, elforduni olyanoktól, akik már nem hoznak jót az életedbe, végre sokkal jobb dolgok történhetnek Veled. . Ha megszűnik a munkád, ne kattogj rajta, így kellett lennie. Egy kaland vár, új hely, új emberek. ha nem keseregsz, hanem elképzelsz egy “boldog” jövőt magadnak, gyorsabban bevonzod, mint gondolnád….. Tehát merj elengedni bármit, hogy legyen helyed az új dolgok befogadására.
Kívánok mindenkinek sok erőt!
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: