AnZo

12 lépés a boldogság felé II. rész

Az előző részben az Anonim Alkoholisták 12 lépéses programjának az első három lépésről beszéltem. Most ennek a folytatásaként írom soraim.

 

A negyedik lépésben egy mélyreható erkölcsi leltárt kell készítenünk magunkról. (És ezt félelem nélkül….) Amikor először elolvastam ezt a pontot elnevettem magam. Mert mindenki fél, aki ezt a programot választja. A felépülési programnak az a célja, hogy gyógyítsa a lelket, és ez nem megy fájdalom és félelem nélkül.  Beismerni azt, hogy hibás vagyok az állapotomért és azt, hogy ezek a hibák milyen hatással voltak az életemre. Feltárni a múltat és legyőzni a bűntudatot. Aki valóban szívvel és hittel csinálja a 12 lépést itt hatalmas segítség egy jó szakemberrel együtt dolgozni. Ha a mentor jó kapcsolatban van a felépülővel, sokkal mélyebbre engedi a múltjába és az érzéseibe. Nagyon fontos ebben a lépésben is az őszinteség.  Sok sebet feltép, de csodás gyógyuláshoz vezet.

 

Az ötödik lépés: Beismertük Istennek , önmagunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét. Ebben a lépésben maga a beismerés a lényeg, csak az nem mindegy, hogy kinek. Istennek beismerni azt, hogy bűnös vagyok számomra nem volt nehéz kérdés, mert szerencsémre keresztény közösségben voltam. Magamnak beismerni azt, hogy igenis felelős vagyok a saját életemért, nem volt könnyű lépés. Úgy emlékszem itt sok papírzsepi fogyott 🙂 Ennél a lépésnél az embertársunknál való beismerés a legnehezebb számomra. A felépülés érdekében ennél a lépésnél is őszintének kell lennünk, ami azt jelenti, hogy be kell vallanunk azokat a tetteinket, amire nem igazán vagyunk büszkék. Félve az előítélettől, mert nem tudod, hogyan reagálnak a mondókádra….. Az én tapasztalatom szerint itt rengeteg régi sérülés kerül felszínre.

A hatodik lépés: teljességgel készen állunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól. Aki eddig a lépésig eljut már valószínűleg hálás Istennek. Én az voltam, mert a gyógyulás útján voltam és hit nélkül nem megy. Ennél a lépésnél is nagyon fontos, hogy szívből tudjuk-e kérni a szabadítást, vagy még a tagadás dolgozik bennünk. Itt jönnek elő általában a részfüggőségek… (ha nem drog, akkor a cigi meg a kávé) . Viszont elindít a szabadság felé vezető úton.

 

Remélem sikerült továbbadnom egy-két érdekes gondolatot.

Mindenkinek szép napot kívánok.

 

M. Anna

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!