Anonim Alkoholisták 12 lépés.
Egy évvel ezelőtt ismerkedtem meg az Anonim Alkoholisták 12 lépéses programjával, mely az idő elhaladtával megváltoztatta az életemet. Bár jómagam nem az alkohol rabságában éltem, hanem a társfüggőség és különböző tudatmódosító szerek befolyásolták az életemet. Szerencsémre ez a program minden fajta függőség kezelésére alkalmazható. Az a célom ezzel a bloggal, hogy tovább adjam a tapasztalataimat, melyeket akkor szereztem, amikor magam léptem a 12 lépés nehéz lépéseit.
Már az első lépés nagy kihívást jelent az emberek számára, mert az, hogy “Beismerem, hogy tehetetlen vagyok a függőségemmel szemben”, önmagában is embert próbáló feladat, emellett azt is bevallani, hogy az életünk irányíthatatlanná vált, az olyan, mintha meztelenül állnánk ki egy tömeg elé. Sajnos ilyen az emberi ego…. Inkább keressük a kifogásokat és megmagyarázzuk, hogy mi is az oka annak, hogy nem tudunk megszabadulni a káros szenvedélyektől, minthogy beismernénk, hogy gyengék vagyunk. Pedig pontosan ez az első lépés a felépülés felé.
A második lépés van akinek könnyebb, van akinek nehezebb. Aki valamilyen kapcsolatban áll a kereszténységgel, vagy valami más vallással sokkal könnyebben veszi ezt az akadályt, de szerencsére az A.A. itt is megtalálta az arany középutat, amikor azt tanítja, hogy “Hiszek abban, hogy egy nálunk HATALMASABB ERŐ helyreállíthatja az elménk épségét.” Ezzel a megfogalmazással elősegíti, hogy azok is magukénak tehessék ezt a lépést, akiknek nincsen Istenhitük. Nekem rendkívül szimpatikus a “Saját felfogásunk szerinti Isten” megfogalmazás, mert ezzel szélesebb körben tudja érvényesíteni magát és nem csak hívő emberek felépülését segíti elő.
A harmadik lépés az elhatározásról szól, mely talán a legfontosabb ebben a felépülési programban. Senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy akarjon felépülni, sőt! Mindennél fontosabb, hogy aki szeretné végigcsinálni ezt a programot, saját maga kell, hogy meghozza ezt a döntést, mert, ha ez a család vagy a barátok nyomásának hatására történik nem valószínű, hogy sikeres lesz. (Itt megjegyezném, hogy ez a saját véleményem) Saját tapasztalatból tudom, hogy amikor ennél a lépésnél tartottam sokszor kikértem magamnak, hogy én nem gyógyulok, hanem felépülök…. Ezzel próbáltam jelezni a környezetemnek, hogy ne betegként kezeljenek, mert ugyan a függőségek a mai társadalom komoly betegségének számítanak, a program résztvevői nem testileg, hanem lelkileg sérültek. Ebben a lépésben érezhető számomra egy valós kettősség! Nekem kell elhatároznom, hogy fel akarok épülni, de azt is, hogy akaratomat és az életemet a Gondviselésre bízom.
A lépésekkel kapcsolatos tapasztalataim megosztásának folytatását egy következő bejegyzésben boncolgatom tovább……
Köszönöm a figyelmet és szép napot kívánok mindenkinek.
Isten áldjon titeket 🙂
M. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: